Capybara: Dél-Amerika legnagyobb rágcsálója - Minden, amit tudni kell

A vízidisznó a rágcsálók családjába tartozó, főként Dél-Amerikában élő félvízi emlős, a világ egyik legnagyobb rágcsálófajtája, amely úszási és búvárkodási képességéről, valamint változatos táplálkozási szokásairól ismert, amely fű, levelek, gyökerek és gyümölcsök fogyasztását is magában foglalja.

A vízidisznók csoportokban élő társas állatok, amelyek fontosak az általuk lakott ökoszisztémák egészsége szempontjából, mivel segítenek fenntartani a biológiai sokféleséget és a talaj termékenységét.

Hogy néz ki egy vízidisznó?

A vízidisznónak nagy feje, széles ormánya és rövid füle van. A vízidisznó szemei kicsik és magasan a fején helyezkednek el.

A vízidisznó testhossza 1-1,3 méter A nőstények 50-60 cm-es marmagasságukkal nagyobbak, mint a hímek.

A hímek ormányán sok nagy faggyúmirigy található. A vízidisznó súlya a következő értékek között van 34 és 65 kg. A vízidisznónak rövid lábai vannak, amelyek lábujjain kis úszóhártyák vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy a rágcsáló jól ússzon. A vízidisznónak 20 éles foga is van. Ez az állat nagyon szereti a vizet, szeret úszni és merülni.

A vízidisznó színe a vörösesbarnától a szürkésbarnáig változik. Az állat testének alsó része általában sárgásbarna árnyalatú.

A vízidisznó Közép- és Dél-Amerikában él, ahol Panamától Uruguayig, egészen Buenos Aires tartományig megtalálható. A vízidisznók a partok mentén élnek a fenti területek trópusi és mérsékelt égövi részein.

A vízidisznó a következő országokban él:

• Kolumbia,
• Peru,
• Paraguay,
• Uruguay,
• Guyana,
• Bolívia,
• Venezuela,
• Brazília,
• Argentína,
• Francia Guyana.

A vízidisznó természetes ellenségei

Lenyűgöző méretük ellenére a vízidisznók nem sok természetes ellenségtől védettek. Ennek az állatnak a természetes ellenségei a következők:

• Alligátorok,
• Ocelotok,
• Krokodilok,
• Vadkutyák,
• Anakondák.

A fiatal vízidisznók számára a vadkutyák, valamint a ragadozó madarak jelentenek nagy veszélyt. A vízidisznók alapvetően akkor kerülik el ellenségeiket, amikor a vízben vannak. Ilyenkor az állat csak az orrlyukait hagyja a felszínen, hogy lélegezni tudjon.

Ezen állatok számának csökkenése azokkal is összefügg, akik a húsukért vadásznak rájuk.

Érdekes tény! Körülbelül 300 évvel ezelőtt a katolikus egyház halnak ismerte el ezeket az állatokat. Ez arra ösztönözte a parasztokat, hogy korlátozás nélkül fogyasszák a vízidisznóhúst, főleg a nagyböjt idején. Egy idő után az egyház megváltoztatta döntését.

Mit eszik a vízidisznó és hogyan él?

Az indiánok az állatot capybara "gyógynövények mesterének" nevezik, mivel ez a rágcsáló növényevő Éles fogaival a vízidisznó borotvaként vágja a füvet. A vízidisznó a növények gyümölcseit és gumóit eszi. Ezenkívül szénát és különböző vízinövényeket is eszik.

A vízidisznó napközben aktívan él, és félig vízi életmódot folytat. Egyes esetekben a vízidisznó éjszakai életmódra is átállhat. A vízidisznó a víz közelében él, ezért a folyópartoktól 1 km-nél távolabb nem mozog.

A vízidisznók egész élete a vízszint ingadozásához kötődik. Esős évszakban a vízidisznók szétszóródnak a területen, száraz évszakban pedig a folyók és víztározók partjaira koncentrálódnak.

A vízidisznó állat meglehetősen nagy távolságokat képes megtenni víz és táplálék után kutatva. A vízidisznó rágcsáló tökéletesen úszik és merül, a vízben magabiztosabbnak érzi magát, mint a szárazföldön. A magasan elhelyezkedő szemek, fülek és orrlyukak lehetővé teszik a vízidisznó számára, hogy úszás közben a víz felett tartsa őket.

A vízidisznó rágcsáló társas állat, és saját hierarchiával rendelkezik. 10-20 egyedből álló csoportokban él. Az ilyen csoportok vezetője a domináns hím. A csoportban több nőstény (saját belső hierarchiájuk van), fiókák és alárendelt hímek is vannak.

Előfordul, hogy a vízidisznók egyedül élnek, és akkor is csak a hímek. Gyakran előfordul, hogy a domináns hím a konkurencia elkerülése érdekében elűzi a többi hímet a csoportból.

A vízidisznók csoportjai száraz területeken élnek. A vízidisznók közötti kommunikáció különböző kattogó és ugató hangok, füttyök és szagok segítségével történik. A párzási időszakban a hímek megjelölik a növényzetet a nőstények vonzása érdekében.

Szaporítás

Ezek az állatok egész évben szaporodnak, de a legtöbbször ez a folyamat egybeesik az esős évszak kezdetével. Venezuelában ez az időszak április-májusban, Brazíliában pedig október-novemberben kezdődik.

A szaporodási folyamatra jellemző, hogy a hímek vonzzák a nőstényeket, és a nőstény csak 8 órán belül képes megtermékenyülni, míg az ösztruszciklus akár 10 nap is lehet.

A hím üldözni kezdi a nőstényt, ha az úgy érzi, hogy készen áll a párzásra. a párzási folyamat sekély vizekben zajlik A nősténynek gyakran akár 20 párzási aktust is el kell viselnie egy vagy több hímmel.

A megtermékenyítés után a nőstény 5 hónapig hordja ki a jövendő utódait. s .

A nőstény évente egyszer esik teherbe, bár ha elegendő táplálék áll rendelkezésre, és nincsenek természetes ellenségei, a nőstény évente két utódot is világra hozhat.

Az utódok egyenesen a földre születnek, mivel ez az állat nem ás gödröket, és nem keres menedéket. A születés után a csorda összes nősténye gondoskodik az utódokról. A kölykök szó szerint közvetlenül a születés után kezdik megkóstolni a felnőttek táplálékát, bár a nőstény 4 hónapos korukig tejjel táplálja őket.

A fiatal vízidisznók másfél éves koruk után, amikor elérik a legalább 30 kilogrammos súlyt, készen állnak a szaporodásra.

Érdekes tények

• A vízidisznó neve a késői tupi nyelvből (amely a guarani indiánok nyelvével rokon) "fűevő". Az eredeti "capivara" alakhoz legközelebb álló formában került be a portugál nyelvbe, és Brazíliában széles körben használják.
• Azokban a latin-amerikai országokban, ahol a spanyol nyelvet használják, más neveket is használnak erre az állatfajra, például "carpincho" (Argentínában és Peruban), "chigüiro" (Venezuelában és Kolumbiában), "jochi" (Bolíviában), "ñeque (Kolumbiában).
• A faj tudományos neve "Hydrochoerus hydrochaeris" fordításban "vízi malacot" jelent, innen ered a vízidisznó szó.
• A fajt először 1766-ban írta le Carl Linnaeus svéd természettudós. A vadon élő nőstény legnagyobb feljegyzett súlya 91 kg, a legnagyobb hímé pedig 73,5 kg.
• A vízidisznók autokofágok, ami azt jelenti, saját ürüléküket fogyasztják a bélflóra forrásaként a rostok megemésztése, valamint a fehérjék és vitaminok maximális kinyerése az ételből.
• A vízidisznó nem képes szintetizálni a C-vitamint, ezért ha nem a táplálékkal veszi be, skorbutot kaphat, ami fogságban gyakran előfordul.
• Az állat veszély esetén öt percig képes visszatartani a lélegzetét a víz alatt.
• A kölykök a legfüggetlenebbek a rágcsálók családjában: születésüktől fogva látnak, és már a negyedik napon képesek szilárd táplálékot rágni.
• A vízidisznó kiváló mozgékonysággal rendelkezik, és 35 km/h sebességet is elér.
• A vízidisznók mindössze 5-10%-a él egyedül, főként hímek.
• A 16. században a katolikus egyház az úszni tudó vízidisznókat a halak közé sorolta, hogy húsukat péntekenként és nagyböjt idején fogyaszthassák.
• A vízidisznók annyira jól idomíthatók, hogy egy vak ember is használhat egy vízidisznót vakvezetőnek.
• A vízidisznó agya akkora, mint egy citrom.
• A táplálkozáshoz az állatnak naponta körülbelül 3,5 kilogramm füvet kell megennie.

Bővebben: Macskák viselkedési problémái: íme a leggyakoribbak