Tartalomjegyzék
Az axoloth, más néven axolotle, egy olyan szalamandrafajta, amely felnőtt korában is lárvaállapotban marad.
Ezzel együtt neotenikusnak tekinthető, mivel a külső kopoltyúi még felnőtt korában is megmaradnak.
Az állat testének regenerálódási képessége nagy figyelmet kelt a tudósok körében, ezért ez a faj nagyon gyakori a laboratóriumokban.
Az axolotra vonatkozó főbb érdekességek
Tudományos nevén Ambystoma mexicanum, ez az állat egyre népszerűbb a vízi állatokat kedvelő emberek körében.
Ez egy másfajta állat, amelynek sajátos tulajdonságai vannak, és ezért sok érdekesség van vele kapcsolatban.
Nézzen meg tehát néhányat az alábbiakban a legérdekesebbek közül, és tudjon meg többet erről a csodálatos fajról.
1. úgy néz ki, mint egy hal, de kétéltű
Amellett, hogy az axolot "vízi szörnyeteg", "sétáló hal" néven is ismert.
Az axolot ugyanis valójában kétéltű, mivel a szalamandrák közeli rokona. Ezért valóban úgy néz ki, mint ezek az állatok, és tud járni.
Sok helyen még ezt a barátságos kis bogarat is axolotl szalamandrának hívják.
2. az azték istenről nevezték el
Az axolot valószínűleg nagyon régi állat, több ezer éves múltra tekint vissza, tehát már a spanyolok Mexikóba érkezése előtt is élt ott.
A helyi legendák szerint ez a tengeri állat az ősi azték isten, Xolotl reinkarnációja, aki a tűzért és a világításért volt felelős.
Ezen ősi kultúra szerint Xolotl isten emberi testtel és egy szörny fejével rendelkezik. Ez a tulajdonsága miatt ez az isten nagyon hasonlít a vízi szalamandrák fajához.
Az Axolot neotikus állat
Bármennyire is más a felekezeti hovatartozás, ezt elég egyszerű megérteni.
A biológia szerint neoténiának nevezik azt a jelenséget, amikor a lárvák felnőttkorukban is megmaradnak a lárva jellegzetességeikkel.
Más szóval, még azután is, hogy az állat szexuálisan aktívvá válik, megtartja a lárvaállapot bizonyos jellemzőit.
Ezek az állatok rendelkeznek külső kopoltyúval és farokúszóval, így egész életük során továbbra is vízi környezetben élnek, ellentétben a többi szalamandrafajjal, amelyek a metamorfózist követően szárazföldi életmódot folytatnak.
4. tudománybarát állat
A szalamandrák az egyetlen gerinces állatok, amelyek képesek testrészek regenerálódására, és ez már évtizedek óta felkeltette a tudósok figyelmét.
Az axolitoknál ez a képesség még nyilvánvalóbb, mivel képesek kiterjedt struktúrákat helyreállítani anélkül, hogy akár csak egy heg is maradna a helyén.
A végtagok regenerálása mellett az állat képes rekonstruálni a teljes gerincvelőjét is, ami óriási lehetőségeket rejt magában a tudományos kutatásban, mivel lenyűgöző orvosi előrelépéseket hozhat a szövetek regenerációjával és a funkciók helyreállításával kapcsolatban.
5. Az axolot a művészetben
Az axolot kétségtelenül az egyik olyan állat, amely a leginkább felkelti az ember kíváncsiságát, ezért a művészvilágban is megjelenik.
A festő Diego Rivera festményein ezek az állatok szerepelnek, míg a költő Octavio Paz Mexikó nagyszerű szimbólumává tette ezt a fajt.
1956-ban Julio Cortazar argentin író is megjelentette egyik novelláját, amelyet éppen az axoloták ihlettek.
6. tenyésztés hazai környezetben
Bár a vadonban egyre ritkábbak, ezeket az állatokat fogságban is egyre gyakrabban tenyésztik.
Amellett, hogy laboratóriumokban tartják őket tanulmányok céljából, a vízi állatvilágot kedvelő emberek egyre gyakrabban tenyésztik őket akváriumokban.
Brazíliában nincs külön törvény, amely ezt szabályozná, de egyébként is ez az egyetlen szalamandrafajta, amelyet otthon tenyészthetünk.
Nagyon fontos azonban megérteni, hogy ez egy nagyon érzékeny vadon élő faj, amelynek különleges körülményekre van szüksége a túléléshez.
A víz hőmérséklete, pH-értéke, sótartalma és a környezet higiéniája olyan tényezők, amelyekre oda kell figyelnie, ha e faj egy példányát szeretné tenyészteni.
Az axolotot nem ajánlott halakkal együtt nevelni, mert a végén még a kisebb állatot is felfalhatja.
Mi az az axolot?
Az axolot egy vízi kétéltű, amely meglehetősen különös fizikai megjelenéssel rendelkezik, ezért "vízi szörnyként" is ismert.
Az Axolotle ugyanis azték név, ami pontosan azt jelenti, hogy "víziszörny", és a helyi mitológia szerint az állat Xolotl isten megidézője.
Az első érdekes tény ezekkel az állatokkal kapcsolatban az, hogy sötét édesvízi környezetben élnek.
Három pár külső kopoltyúval és nagy testregenerációs képességgel is rendelkeznek.
És ami igazán jellemzi ezt az állatot, az az, hogy élete végéig lárvaállapotban marad.
Még ha az állat képes is szaporodni, és felnőttnek tekinthető, akkor is lárvaállapotban marad, ezt a jelenséget tudományosan neoténiának nevezik.
Ezek a Mexikó területén természetes módon élő, körülbelül 25 centiméter hosszú állatok.
Táplálékuk ebihalakon és néhány gerinctelen élőlényen, köztük rákokon, férgeken és apró rovarokon alapul.
A körülbelül tizenkét éves várható élettartammal rendelkező állat egyéves kora után képes a szaporodásra.
A szaporodás mindig alacsonyabb hőmérsékleten történik, így a téli hónapokban, vagy amikor a fogságban mesterségesen csökkentik a víz hőmérsékletét.
A szaporodásra úgy kerül sor, hogy a hím a spermáját egy tasakba helyezi, amelyet a nőstény a kloákáján keresztül összegyűjt. Más szóval a megtermékenyítés külső.
Körülbelül egy nap múlva ikrázik, és körülbelül két héttel később a lárvák kikelnek az ikrából. Kikeléskor az axolot körülbelül egy centiméter hosszú.
Regenerációs kapacitás
Az axolot legnagyobb érdekessége, hogy ez az állat képes regenerálni a testét, beleértve a központi idegrendszer egyes részeit is.
Ez olyan lenyűgöző képesség, amely például az embernél nem tapasztalható. Az állat e rendszer részeinek regenerálása mellett egész végtagokat is képes rekonstruálni.
Ezért sok kutató azzal van elfoglalva, hogy felfedezze a pontos mechanizmusokat, amelyekkel az állat erre képes.
Ez reményt jelenthet azok számára, akiknek amputálták a végtagjait, vagy akik nagy mennyiségű szövetet vesztettek el különböző testrészeikben.
Sajnos manapság már csak kevés példány él a vadonban, ami olyan hatásoknak tudható be, mint az illegális kereskedelem, a takarmányozás és az állatok élőhelyének elvesztése.
Az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) szerint ezek az állatok jelenleg kritikusan veszélyeztetett természetvédelmi státuszban vannak.
Karosszéria jellemzői
Az axolot kistestű állat, testmérete 15 és 45 centiméter között mozog. Az átlag azonban 23 centiméter körül van, és a 30 centiméternél nagyobb példányok ritkaságnak számítanak.
Ezek olyan állatok, amelyek lárvaállapotban a szalamandrákra jellemző tulajdonságokkal rendelkeznek, például külső kopoltyúkkal és farokúszóval, amelyek elhagyják a fejet, és a farok végéig nyúlnak.
Ennek oka elsősorban az, hogy az állatok pajzsmirigye egyszerűbb, és nem bocsátja ki az átalakuláshoz szükséges hormont.
Nagyon érdekes kísérletek során, amikor az axolot hormonellátást kap, normálisan átesik a metamorfózison, és a szárazföldi kétéltűekkel kompatibilis tulajdonságokkal rendelkező felnőtt egyeddé alakul át.
Más szóval, tüdőt és lábakat fejleszt, és a farkát is visszaszívja. Ezekkel a változásokkal az állat nagyon hasonlóvá válik a tigrisszalamandrához.
Az axolot testének uralkodó jellemzője a nagy fej, amelybe a szemhéjak beilleszkednek.
A hímek és a nőstények meglehetősen hasonlóak, így könnyebb megkülönböztetni őket a szaporodási időszakban, amikor a hímnek kerekebb és kifejezettebb kloákája van.
Egy másik nagyon fontos információ ezekkel az organizmusokkal kapcsolatban, hogy a valaha szekvenált legnagyobb genommal rendelkeznek.
Körülbelül 32 milliárd bázispár van, ami körülbelül tízszerese az emberi gének számának.
Axolote élőhely
A közönséges kétéltűek, például a békák és a varangyok lárvastádiuma vízi, majd amikor kifejlődnek, szárazföldi környezetbe költöznek, fenntartva szaporodásuk vízfüggőségét.
Az Axolote azonban örökké lárvaállapotban marad, anélkül, hogy kifejlődne és átmenne a kifejlett stádiumba.
Pontosan emiatt mindig a vízben él, és soha nem költözik szárazföldi környezetbe.
A vadonban ez a faj Mexikóváros környékén található tavakban él, különösen a Xochimilco és a Chignahuapan tavakban.
Manapság azonban nagyon nehéz megtalálni az állatokat természetes környezetükben. Ez pedig főként annak köszönhető, hogy az ember által az idők során ezen állatok környezetébe behurcolt fajok ragadozói ragadják meg a tojásokat.
Ezenkívül ezeket az állatokat a régió gyógyászatában és konyhájában is nagyra értékelik, ami hozzájárul az egyedszám drasztikus csökkenéséhez.
A faj fejlődése
Az axolothot gyakran primitív állatnak tartják, mivel egészen a közelmúltig úgy gondolták, hogy a kopoltyúval rendelkező kétéltűek a legősibbek.
Számos olyan fosszíliát találtak azonban, amelyek arra utalnak, hogy a kopoltyúkészülék eltűnt, ahogy az állat kifejlődött.
Ez valóban előfordul a mai batrachiák (békák, varangyok és békalábak) esetében, de az ezzel kapcsolatos tanulmányok fejlődésével ez az elképzelés elvetésre került.
Így az axolot nem tekinthető élő kövületnek, hanem inkább egy magasan fejlett fajnak, amely a legtöbb létező fajtól eltérő tulajdonságokkal rendelkezik.
Regenerációs kapacitás
Az Axolot egy viszonylag összetett lény, ezért meglepi a kutatókat nagy regenerációs képességével.
Ezeknek az állatoknak a teste sokkal összetettebb, mint más, ilyen képességgel rendelkező élőlényeké, például a szivacsoké, a planáriáké és a tengeri csillagoké.
A sejtdifferenciálódás folyamatát alkalmazva ez az állat képes teljes végtagokat létrehozni, így például idegeket, ereket, izmokat és csontokat építeni.
Ezekben az állatokban még az összetettebb és érzékenyebb régiók, például a szív és az agy is képesek regenerálódni.
Ezt a tulajdonságot laboratóriumban sokat tanulmányozzák, mivel fontos szerepet játszhat az emberi és az állatgyógyászatban.
Kihalóban van az Axolot vagy sem?
A tudományos kutatások és a fajt figyelemmel kísérő tudósok szerint a faj egyre közelebb kerül a kihaláshoz.
Ezt az információt még a Nature tudományos folyóirat 2017 végi számában is közzétették.
A kutatások szerint 1998-ban a mexikói Xochimilco nevű területen kilométerenként körülbelül 6000 axolot volt.
Mindössze két évvel később ez a szám kilométerenként körülbelül ezer példányra emelkedett.
Tíz évvel később ez a statisztika sokkal aggasztóbbá vált, mivel a kutatók négyzetkilométerenként mindössze 100 axolotot azonosítottak.
Napjainkban a becslések szerint átlagosan egy négyzetkilométeres területen mintegy 30 példány található.
Ennek ellenére elmondható, hogy az axolot megőrzése nagy paradoxon, mivel mesterségesen az egész világon elterjedt.
Mind a laboratóriumok, mind az állatkereskedések tele vannak e fajhoz tartozó állatokkal, miközben a vadonban a kihalás valós veszélye fenyegeti őket.
Napjainkban még nagyobb probléma kapcsolódik ehhez, mégpedig az egyedek alacsony genetikai változatossága, ami a betegségekre való hajlam sokkal nagyobb arányához vezet, ami tovább csökkenti a populációk elterjedését.
Következtetés
Az axolot egy sajátos tulajdonságokkal rendelkező tengeri kétéltű, amely a kutatók és a tengeri állatvilág iránt érdeklődők figyelmét is felkeltette.
Sajnos ezeket az állatokat a kihalás veszélye fenyegeti, és egyre ritkábbak a természetes környezetben.
Ennek ellenére ez egy olyan faj, amelyet akváriumokban is szabad tenyészteni, de ebben az esetben különös gondoskodásra van szükség, mivel az állat nagyon érzékeny, és elpusztulhat, ha a körülmények nem összeegyeztethetőek az életmódjával.
Devid Macrite
Szeretnénk, ha minden kutyával kapcsolatos problémájával az első helyen fordulhatnánk hozzá. Állatorvosaink olyan tanácsokkal látják el a kutyatulajdonosokat, amelyek segítenek négylábú barátainknak abban, hogy megérdemelt életet éljenek.
